A Neoadjuváns Kezelés Hatása és Prognosztikai Faktorok Vizsgálata Emlődaganatos Betegeknél

• Main Author: Zapf, István
• Format: Dissertation
• Language: Hungarian
• Published: ProQuest Dissertations & Theses 01-01-2019
• Subjects: Breast cancer; Oncology
• ISBN: 9798384319986

1.1. Epidemiológia és etiológiai háttérAz emlődaganat világszerte a leggyakoribb daganatos megbetegedés a nők körében, a nőknél fellépő összes daganatos betegség 22 %-át alkotja. Világirodalmi adatok szerint nyolc nőből egynél élete során biztosan kialakul az emlődaganat valamilyen formája. Magyarországon évente körülbelül 8000 új megbetegedést diagnosztizálnak és mintegy 2800 nő hal meg a betegség következtében, így az emlőtumorok a harmadik leggyakoribb daganatos halálokként szerepelnek. Az emlőrákban meghaltak száma a gazdaságilag fejlett országokban korábban nőtt, mára már csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi évek statisztikái szerint hazánkban is megállt a növekedés, sőt a daganatos betegek halálozási aránya is csökkenő tendenciát mutat.Az emlőrák elsősorban a nők betegsége, de ismert, hogy lényegesen rosszabb prognózissal a megbetegedések 1 %-ában férfiak érintettek. Kor szerinti megoszlását vizsgálva 30 éves kor alatt ritka, bár az életkori gyakoriság az utóbbi években a fiatalabb korosztályok felé tolódik. A betegség gyakoribb a 40 év felettieknél, és a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozó nők körében is gyakrabban fordul elő. Előfordulása 50 éves korig növekszik, majd egy plató szakaszt követően az incidencia ismételt meredek emelkedése észlelhető.Az emlődaganatok kialakulásában oki tényezőként a genetikai prediszpozíció, a hormonális egyensúly zavara és bizonyos környezeti faktorok hatása egyértelműen bizonyított. Előfordulása családi halmozódást mutat, amennyiben elsőfokú hozzátartozónak emlődaganat szerepel az anamnézisében, nagyobb a valószínűsége kialakulásának. Közismert, hogy BRCA-1 és BRCA-2 (Breast Cancer 1-es és 2-es gén) génmutációk hordozása nagymértékben fokozza a betegség rizikóját, és e betegek prognózisa is lényegesen rosszabb a mutációt nem hordozókénál. Az emlőrák létrejöttének kockázatát emeli minden endogén vagy exogén petefészek hormon expozíció, így a túl korai menarche, a késői menopauza, a hyperösztrogénizmus, és a több mint 5 éven át tartó antikoncipiens szedés is. A környezeti hatások közül összefüggést mutattak ki a sugárártalom, a magas zsírtartalmú étkezés, a menopauzális elhízás és az emlődaganat megjelenése között is.1.2. Osztályozás és stádium meghatározásAz „American Joint Committee on Cancer staging system” révén az emlőrák osztályozása az általánosan elfogadott TNM rendszer segítségével történik, ami a Tumor (primer daganat), a Node (nyirokcsomó) és a Metastasis (áttét) szavak kezdőbetűiből áll össze (1. táblázat, 1. ábra).A TNM rendszernek kétféle típusa van: a klinikai és a patológiai. A klinikai TNM osztályozás a kezelés és műtét előtti vizsgálatok alapján kerül meghatározásra, míg a patológiai osztályozás (pTNM) a műtét utáni szövettani vizsgálat alapján készül. Ez utóbbi az adjuváns terápia kiválasztásához és értékeléséhez szükséges.1.3. Morfológia, tünettan és diagnosztikai módszerekAz in situ ductalis carcinoma (Ductalis Carcinoma In Situ: DCIS) (1. táblázat: Tis) az emlőrák nem invazív fajtája, amely jellegzetessége, hogy a malignus epithelialis sejtek csak az emlő kis ductusaiban vannak jelen, de nem törik át a bazál membránt. Előfordulása meredeken emelkedik, és napjainkban a DCIS teszi ki a szűrővizsgálaton felfedezett összes emlőelváltozás 20-40 %-át.A DCIS prognózisa nagyon jó, a 10 éves túlélési arány több mint 95 %-os.Invazív daganat kialakulása esetén az intraductalisan vagy lobularisan elhelyezkedő tumor osztódása során áttöri a basal membránt és tovább növekszik (1. ábra T1-T4). Leggyakrabban fájdalmatlan csomóként jelentkezik, melyet a beteg saját maga tapint, vagy a kötelező szűrővizsgálat során kerül kimutatásra. A betegek kisebb részénél bőrpír, ödéma, bőr vagy emlőbimbó behúzódás, mamillából észlelt váladékozás is megjelenhet, ami gyorsabban növekvő típusú daganatra utalhat.